1. A márciusi előfelvételi alkalmával mintegy 90 gyermek regisztrálására került sor. Most azok számára nyílt beiratkozási lehetőség, akik már felvették valamely helyi keresztény közösséggel a kapcsolatot, vagyis a keresztelés és az óvodai beíratás között már volt konkrét lépés a gyermek kereszténnyé nevelésében. A kereszteléskor ezt egyébként meg is ígérik a szülők. Ez a gyermekkeresztelés lényegi feltétele. Úgy kéri az egyházjog, hogy a gyermek a szülei plébániatemplomában legyen megkeresztelve, vagyis ott, hol kereszténnyé nevelése is biztosítva lesz. Azt látjuk, hogy igen sok fiatal szülő, akik nehezen tudták beleszervezni életükbe a vallásgyakorlatot, gyermekeik megszületése után, éppen a gyermek iránti szeretet és felelősség miatt rányílnak a vallásgyakorlat értelmére. Ők képezik az egyházi óvoda fundamentumát. S ők adják a szülői munkaközösség magját is.

2. Április 11-én és 18-án, 9 órától 12 óráig, illetve 16 órától 17.30-ig azt a további 65-70 családot várjuk szeretettel, akik formailag még nem kötődnek egyetlen helyi keresztény közösséghez sem, azonban kifejezetten és elsődleges szándékkal kérik gyermeküknek az egyházi óvodát. Több van tehát már a szívükben, mint csupán érdeklődés. Az eddig hallottak alapján komoly reményt fűznek az egyházi óvodai neveléshez, ezért azzal bensőleg is készek együttműködni. Az Egyház egyik fontos alapelve, hogy a hit nem kényszeríthető ki, de bárki, bármikor elindulhat az Evangélium értelmének és szépségének felfedezésére, és ehhez nekünk segítséget kell nyújtanunk. Az Egyház nem csupán deklarálta a vallásszabadságot, de annak mély értelmét is feltárta, s ezzel minden államot és nemzetközi jogot messze felülmúlt. Az Egyház vallja, hogy az emberi személy méltóságának mélyebb megértése az emberi személy tiszteletének alapja. Nem egy néphez vagy valláshoz tartozás teszi értékké az embert, hanem a létezése okán megilleti őt a legnagyobb értéknek kijáró tisztelet. Minden ember ugyanis Isten egyedi, csodálatos teremtménye. Egy még soha nem volt, és ezután soha már nem lesz személyiséggel (saját én- és öntudattal), egy még soha nem volt és már soha nem lesz arccal, s olyan névvel, amelyen őt Isten szólította életbe. Egészen egyszerűen: mindenki Isten gyermeke. Aki ezt a közös alapot felismeri és elfogadja, képessé válik arra az együttgondolkodásra, amely az egyházi óvoda sajátossága. Aki viszont az Egyházat becsmérlő vallási vagy társadalmi egyesülethez tartozik, csak az esetben lehet közösségünk tagja, ha formálisan és ténylegesen szakít az ilyen társulattal. Valószínűleg az áprilisi felvételinél, a várható túljelentkezés miatt, inkább a nagycsoportba tudunk gyermekeket felvenni. A szociális helyzetre is figyelünk, és fellebbezési lehetőséget is biztosítunk, hogy kellőképpen méltányosak lehessünk.

Vallásos nevelés az egyházi óvodában

1. Elvárás a nevelőkkel kapcsolatban. Olykor meglepetést okoz az a közlés, hogy az egyházi óvodában nincsen hittan. Maguknak, az óvónőknek kell alkalmasnak lenniük arra, hogy egész nap meghitt, családias viszonyban legyenek a gyermekek a Jóistennel, és egyre nagyobb kíváncsisággal forduljanak Jézus felé. Egyházi intézményről lévén szó az egyházjog vonatkozó kánonjai pontosan körülírják, hogy kik kaphatnak megbízatást egyházi oktatási nevelési feladatok végzésére, óvodapedagógusként vagy iskolapedagógusként. Egyházi óvodában az óvónőkön keresztül akadálytalan útjuk kell legyen a gyermekeknek ahhoz a Jézushoz, aki tökéletesen kimondja az ember és Isten lényegét, illetve kettejük viszonyát. Kevés, ha egy óvónő lojális az Egyházzal, neki Jézus tanújává kell lennie a gyermekek előtt. Ez belső készséget és állandó nyitottságot jelent az Egyház üzenetének, az Evangéliumnak a megértésére. Egyházi intézményben csak olyan személy láthat el pedagógiai feladatokat, akire kiterjeszthető a katolikus egyházjog hatálya, vagy olyan keresztény közösség tagja, amely ökumenikus párbeszédben van a Katolikus Egyházzal. (A katolikus egyházjog hatálya azokra terjed ki, akik katolikusnak lettek keresztelve, és ezt követően formálisan nem távoztak el a katolikus egyházból, pl. nyilvános hittagadással, szentségi házasság elutasításával, vagy gyermekeik katolikus nevelésének tudatos megtagadásával.)

Az óvodapedagógusok, mivel a nevelés közvetlen folyamatában vesznek részt, teljes mértékben képviselniük kell az Egyház egyetemes tanítását és nevelési elveit. A kisegítő személyzet felé az az elvárás, hogy lojálisak legyenek az intézménnyel, illeszkedjenek bele a kollektívába, megfontoltan, szépen, választékosan beszéljenek.

2. A plébánia és az óvoda viszonya. A püspök által kinevezett, pap az adott plébánián a püspököt képviseli. Ezért a plébánia az a legkisebb egység, amelyben és amely által fennáll Krisztus egyháza. Az óvoda nem ilyen hely. Ezért az egyházi óvodának bele kell illeszkednie az adott plébánia lelkipásztori koncepciójába, része kell legyen az adott plébániának, szoros kormányzati és lelki egységben vele. Arra is van példa, hogy a püspök kiveszi az egyházi intézményt az adott plébánia joghatóságából, és közvetlenül magához kapcsolja. Ilyenkor az intézmény számára más – őt képviselő – lelki vezetőt (lelki igazgató) jelöl ki. Ez esetben közvetlenül tartozik a püspök alá az intézmény. A legáltalánosabb forma azonban az, hogy az egyházi tanítói, megszentelői és kormányzati hatalommal rendelkező plébánossal szorosan együttműködik a területen lévő egyházi intézmény vezetője, miközben kölcsönösen tiszteletben tartják egymás kompetenciáit. A plébános „hivatali” kompetenciája az adott intézmény katolikus jellegének kialakítása, őrzése és felügyelete, valamint a keresztény küldetés egészébe való integrálása, az intézmény vezetőjének a „hivatali” kompetenciája a szakmai irányításra, és az intézménynek, mint jogi személynek a képviseltére terjed ki. Az egyházi óvodának szakmailag kifogástalannak kell lennie, de az Egyház csupán óvodaműködtetési virtust nem táplál önmagában. Ennél sokkal teljesebb körben látja küldtetését.

3. Miért nem elég önmagában a családi vallási nevelés? Gyakran kérdezik a fiatalok, miért nem elég, ha mi a magunk módján vagyunk vallásosak, és nem akarunk plébániai közösséghez tartozni? Én is tudok olvasni a gyermekemnek a Bibliából, és imádkozom is vele rendszeresen, minden este, halljuk néha. Jézust és az Evangéliumot az Egyház közvetíti nekünk. Családjaink az Egyházban olyan közösséget alkotnak, amely révén egymást is gazdagítják, és az Egyházból, mint nélkülözhetetlen kegyelmi forrásból táplálkoznak. A „vallásos vagyok a magam módján” kijelentés arról árulkodik, hogy az illető a vallás szót nem érti. A vallás ugyanis erős közösségi aspektussal bír. A keresztség arról szól, hogy belegyökerezünk a minket legteljesebben éltető Egyházba, majd egyre mélyebben belékapcsolódik az életünk (hittan, elsőáldozás, konfirmáció). Ha ez nem így történik, akkor kamaszkorra a gyermek számára az összes szekta felé nyitva hagyjuk az utat. Van szülő, aki azzal az érvvel menti fel magát a vallásos nevelés feladatai alól, hogy majd eldönti a gyermek, akar-e vallásos lenni. Voltaképpen ez úgy is értelmezhető, hogy a szülő bizonytalan, s valami miatt nem kezdi el a nevelést. Holott rendkívül rövid idő áll rendelkezésünkre a nevelési feladatok ellátására. (Az érzelmi kondíciók hatéves korig kialakulnak, s ezzel a készlettel kell majd megoldanunk az életünket. Az erkölcsi érzék tizenkét éves korig formálható. Ezt követően az ember, mint önigazoló lény létezik, kitartóan magyarázza, hogy mit miért tett jól.) A nevelést halogató mondattal logikailag is baj van, mert dönteni csak döntési kultúrával rendelkező, felkészült ember képes, miután legalább két, alaposan ismert dolgot össze tud vetni egymással. Az anyagelvűséget a világ megtanítja, a szellemi, lelki értékekben való gazdagodás azonban elkötelezett, odaadó, következetes nevelés folyománya. S ez utóbbihoz nem találtak még Jézus Evangéliumánál tökéletesebbet. Az Evangélium, és az Evangéliumot közvetítő Egyház csak belülről ismerhető fel. A futó kapcsolat itt sem hoz eredményt. Az óvodai szülői közösség nagyon alkalmas első lépcső ahhoz, hogy majd az Egyház testébe, a plébániai közösségbe is beleintegrálódjunk. S itt nem csupán a törvényileg kötelezően létrehozott szülői munkaközösségre kell gondolnunk, hanem az összes szülőt magába foglaló nagycsaládi közösségre. A már felvett mintegy kilencven gyermek szülei közül hamarosan összeáll az a szülői munkaközösség, amelynek a megalapítandó intézmény bizonyos alapdokumentumait véleményezni és ellenjegyezni kell.

4. Vallásos nevelés intézményi keretek között. Valljuk, tanítjuk, hogy az ember vallásos lény. Minden gyermek spirituális érzékkel születik. A propaganda mondhat mást, de a tudomány és az élet a mi állításunkat bizonyítja. Hatezer éven keresztül az ember testi, lelki, szellemi valóságnak tudta magát. Mindhárom területen megfelelő fejlődésre és egészséges egzisztálásra van szüksége, hogy képes legyen koegzisztálni környezetével és az emberi közösséggel. (Egy társadalomban az erős pártoskodás, a kirekesztő, egyoldalú gondolkodás mindig súlyos, tömeges lelki deformációra utal.) Nem zavarhat meg bennünket, hogy jelenleg a nyugati fogyasztói világ kreált magának egy csak testi embert. A propaganda még védi ezt a programot, de a tudomány és a tapasztalat már jelzi, hogy súlyos eltévelyedés történt. Az egyházi óvoda egy olyan csodálatos hely, ahol igen korán korrigálható a téves propaganda hatása, és lehetőséget adunk arra, hogy lelkileg egészségesebb emberek majd egészségesebb világot működtessenek. Az egyházi óvodákban havonta egyszer, általában vasárnap délután 4 órakor óvodás szentmisék vannak. Gyermekekhez szabott rövid szövegekkel, énekekkel, látványos mozgásokkal, sűrű képi megjelenítéssel. Például az evangéliumot a felolvasás után közösen eljátsszák a gyerekek, vagy bábelőadásban még egyszer megnézik, majd róla beszélgetnek. A cél a gyermek érzelmi hozzákapcsolása a szent liturgiához, az Egyház központi cselekményéhez. Ezeken a szentmiséken a szülők is gazdagodnak, de az első óvodás évben igencsak ajánlatos a havi egy esti összejövetel, amelyet édesanyák vagy szülők fórumának nevezünk. A gondosan felépített tematika mellett lehetőség nyílik kötetlen beszélgetésre, és azoknak az imáknak és énekeknek a megtanulására, amelyek így az óvodai élet mellett otthon is jelen lesznek, és még inkább összekapcsolják a gyermek számára oly fontos két világot, az otthont és a rohamosan kibontakozó külvilágot. Emellett kiváló lehetőség lesz arra is, hogy például az újjászerveződő KÉSZ segítségével az óvoda épületébe hozott kulturális, tudományos esteken, továbbképzéseken, nyelvtanfolyamokon sok szülő jelen legyen. (A KÉSZ = Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. Nem politikai, hanem országos kulturális, tudományos, közéleti egyesület. Az értelmiségi jelzőt nem diplomához, hanem értelmes gondolkodáshoz köti.) Az óvoda tágas tornaterme esténként – hozzáértően szervezett egészségmegőrző programokkal – szintén a szülők rendelkezésére áll. Az Önkormányzattól érkező bővítési kérelem ellenére – a négycsoportosra tervezett óvoda hatcsoportos lesz – nem adtuk fel a tágas közösségi tereket. Liturgikus események, jótékonysági rendezvények megrendezésére is alkalmas az épület, a hasznos gyermekbemutatók mellett.

5. Feltétlen szeretet, igényt támasztó szeretet, értékelő szeretet. Az óvodáskorú gyermek kétfajta szeretetet igényel. Folyamatosan szüksége van arra a feltétlen anyai szeretetre, amely őbenne az élet iránti ősbizalmat erősíti. Ez minden pszichikai egészség alapja. A nő tisztelete (lovagi eszmény, Mária-kultusz stb.) mélyen és eredendően azt jelenti, hogy az anyákat támogatni kell abban, hogy ők egy valódi élet közvetítői legyenek. Áradjon belőlük az a feltétlen szeretet, amely egészséges lelkükből, hitükből, férjük oldaláról érkező megbecsülésükből forrásozik. Azonban az is fontos, hogy a kisgyermek ne az óvodában találkozzon először az igényt támasztó szeretettel. Az igényt támasztó szeretet arra mutat rá, hogy a másik személy éppoly megismételhetetlen és csodálatos lény, mint én, és ez a világ neki éppúgy otthona, mint nekem. A testvérek ezt a felismerést megkönnyítik egymás számára. Az óvodában ez praktikusan a következőt jelenti: a másik gyermek éppoly drága kincse anyukájának, mint én vagyok az enyémnek. A kereszténység ezt egyszerűen felebaráti szeretetnek mondja. Sokan meglepődnek, hogy az egyházi óvodában a gyerekek rámosolyognak a belépő idegenre, és köszönnek neki. (Jáki Teodóz gyakran hangoztatja: „Hosszú pedagógiai életem során azokkal a gyerekekkel volt a legkevesebb gondom, és azok lettek a legsikeresebb emberek, akiket szüleik megtanítottak köszönni és megköszönni.”) Amikor a szülőknek kevés idejük van a gyermekre, akkor hektikusan szeretik őt. Mint a túlhajtott ember, aki csak egyszer eszik naponta, de akkor mindent belead. Meg is lesz a következménye. Olykor a gyermekkel magára maradó anya túlgyámolítja kicsinyét. A szeretet józan és kezdeményező, vagyis látja a célt is. Nagyon jó, ha a gyermek már otthonról hozza magával azt a felismerést, hogy nem csak neki lehetnek követelményei. Lehet anyának és apának is joga a feltöltődésre és arra, hogy szeretetet kapjanak. A megértő, együttműködő szülők segítségével egy-két hónapon belül megoldódhat az a probléma, hogy egy gyermek teljesen lefoglal magának egy óvónőt, s megérti, hogy az óvónő a többieket éppúgy szereti, mint őt. Itt kezdődik a kereszténység és az egészségesebb társadalom alapjainak a lerakása. A kulcs a valódi szeretet felismerése. Az iskolában már az értékelő szeretettel is találkozik a gyermek. Nagycsoportban valamiképpen már ezt is meg kell ismertetni velük. Ez jobbára annyit jelent, hogy őszintén tudjunk örülni a mások eredményének, örömének is. Korunk egyik brutális tévedés az individuum istenítése. Az egyházi óvodai nevelés gyógyít, és előre tekint, egy normálisabb társadalom eszménye felé. Ezért nem csupán létezni tanítja meg a gyermeket, hanem együttlétezni is.

A kereszténység nem kételkedik abban, hogy a Szentlélek vezeti, amikor azt vallja, hogy abszolút szabadság és abszolút önrendelkezési jog csak az Istennél van. Az ember együttműködésre lett meghívva. Akkor lenne abszolút szabadsága és önrendelkezési joga az embernek, ha egyedül, önmagában élne a földön, akkor önmaga mértéke lenne, és önmaga számára hozna törvényeket. Bár még ez esetben is együttműködésre szólítaná fel őt a fizikai környezete, és erősen determinálná lehetőségeit.

I. INFORMÁCIÓK ÉS FONTOSESEMÉNYEK MÁRCIUSBAN

I. Néhány lényegi szempont az óvónők választásában

I. 1. Ezekben a napokban az intézményvezető óvodapedagógus és az óvónők gondos megválasztása történik. Igen sokan pályáznak ezekbe a munkakörökbe. Az intézményvezető választásánál két szempontot vettünk figyelembe: 1. Kifogástalan szakmai referenciák. 2. Kellő súllyal érzékelje, hogy neki az egyházi óvodát kellő alázattal és nyitottsággal tanulnia kell. Az intézmény katolikus lényegének kialakításában és megőrzésében szorosan együtt kell működnie a Püspök által megbízott lelkipásztorral vagy lelkipásztori tanáccsal. Az intézményvezető jelöltek meghallgatása egy gondosan összeállított csoport előtt megtörtént, de ahhoz, hogy nyilvánossá tegyük a választott pedagógus nevét, még érvelni kell mellette a felügyeleti szervnél (EKIF), s ezt követően nevezi ki a megyéspüspök, várhatóan március 15-ig.

I. 2. Az óvodapedagógus jelöltek meghallgatása már a kinevezett intézményvezető jelenlétében történik majd. Mindenkivel egyeztetünk időpontot a meghallgatáshoz.

I. 3. Benedek pápa írja egyik tanulmányában, amely A közép újrafelfedezése c. kötetben olvasható: „Az evangelizációs munkában a tartalom határozza meg a módszert, és nem fordítva. Téves az a feltételezés, hogy az emberek mindent tudnak az emberi lényegről, Jézusról és az Egyházról, így hát nincs más dolgunk, mint szimpatikusabbá tenni az Egyházat. Halljuk is gyakran, miért nem alkalmazkodik jobban az Egyház a világhoz, miért nem veszi át jobban a világ nyelvét, miközben a világ egyre kétségbeesettebbé válik, és számos területen a diszfunkcionalitás jeleit mutatja. Ha az Egyház teljesen azonosulna egy-egy tűnő ideológiával, akkor együtt süllyedne vele. Az Egyház azonban az Evangélium hirdetése végett létezik. Az Evangélium pedig visszahelyezi az embert abba az állapotába, amelyben ismét magára talál, és a lényege szerint létezik. A magára talált ember révén ismét működnek a társadalmi funkciók. A lényeg keresése és megtalálása tehát megelőzi az összes módszertani kérdést.”

Mi következik mindebből az egyházi óvodában elvárt óvodapedagógiára nézve? Mindenféle módszertani kérdést megelőz az ember lényegének látása és kimondása. Ki az ember, és mi végett létezik? Miért rendelkezik azzal a léttöbblettel (tudatosság, önreflexió, célra irányulás), amely őt minden más élőlény fölé emeli? Azért, hogy együttműködő legyen sorsa formálásában. Miért tudja csak az ember sikertelenné tenni az életét? Azért, mert nem látja, és nem mondja ki a lényeget, és ebben az állapotában választ módszertani eszközöket. S egy idő után már csak a módszertanba kapaszkodik (ezotéria, agykontroll, waldorf, stb.)

Ha kimondjuk, hogy a legcsodálatosabb és legszükségesebb kapcsolat az anya és gyermeke között áll fenn, akkor azt is állítjuk, hogy az anyának lényeglátóvá kell válnia. (Hiszen minden tönkrement életben is benne volt az anya-gyermek kapcsolat…) Az emberi lényt az anya nem önmaga számára szüli. Az ember nem az anya testének része. A gyermek nem az anya életének rehabilitációja, újratervezése. A gyermek nem az anya egyedüllétének gyógyítója. Az ember nem módszertani kísérletek tárgya. Az ember alapvetően Istenhez tartozik, mert Isten az élet ősforrása, s az embert csak Isten tudja teljessé tenni. XI. Piusz pápa írja 1929-ben a családról szóló körlevelében: „A szülő bármennyire is szereti gyermekét, csak egy halállal megterhelt létet tud neki adni. Ezért engedje Istenhez a gyermekét, hogy ne a halál perspektíváját, hanem az örökélet távlatát élje. Mindaz, ami az ember boldogságához nélkülözhetetlen, kifejeződik a keresztséggel kapcsolatos hitben. Az ember sikerének (lelki egészségének) kulcsa, hogy miképpen reflektál élete során arra a tényre, hogy ő a keresztségben Isten gyermeke lett.”

Sok szülő kimondja: Azt akarom, hogy a gyermekem legyen valaki. Valaki, mindenáron, akár az etikai normák kikapcsolásával is? (A bulvármédia mindezt tudja biztosítani egy darabig, aztán a tönkrement életet magára hagyják, jó messzire dobják.) Valakinek lenni azt jelenti, hogy azzá válni, ami az emberlét csodálatos meghívásában benne rejlik. Sík Sándor így fogalmaz: „Embernek lenni, egésznek, épnek, föld szülte pornak, Isten lehelte szépnek.”

Azt is halljuk olykor egy-egy szülőtől: Azt akarom, hogy gyermekem boldogabb legyen, mint én. Ez esetben a kellő empátiával rendelkező nevelőnek fel kell kapnia a fejét. Ezek szerint te nem vagy boldog? Pedig a gyermek mellé boldog anya kell! S ekkor a lelkiismeretes óvodapedagógusnak az anyuka támogatásán is töprengenie kell, illetve az intézménynek biztosítania kell olyan szülői programtervet, amely az anyát lelkileg, s ha kell, szociálisan is támogatja. A fiatal szülőkön rendkívül nagy a teher. Nincs már szolidáris, egységes etikai normák szerint működő faluközösség, nincs terheket megosztó, háromgenerációs családmodell, ráadásul ostoba trendikkel bombázzák őket, s minden döntést egyedül kell meghozniuk. Segíteni kell őket. Az egyházi óvoda óvónői együtt kell lássák a gyermeket a szülővel. A cél a boldog gyermekkor, de ez csak boldog anyával együtt biztosítható.

Sokat mond a pedagógus név eredete, s megmutatja e hivatás lényegét. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a görög didaszkalosz (ismeretátadó oktató) és a paideutész (fenyítésre is feljogosított tanító vagy edző) kifejezések helyett a paidagogosz fogalmat karoltuk fel. A paidagogosz olyan rabszolgát jelentett, aki nem fenyíthetett, de a gyermek testi-lelki épségéért teljes személyi felelősséget viselt. Tehát neki szeretettel kellett hatnia a gyermekre.

Az óvodás életforma sajátossága, hogy kicsit kimaradnak belőle az apák. Szükséges az a látásmód az egyházi óvodában, amely nélkülözhetetlennek ismeri fel az apákat, kívánja és szervezi jelenlétüket. Az egymásra hatások komplex rendszere miatt a családjában jól helytálló apa egyaránt hat az anya mentális erejére és a gyermek egészséges fejlődésére. A jól helytálló apa biztosítja a gyermek számára – az anyától érkező ősbizalom és ősbiztonság érzetén túl – a cselekvő én- és öntudatnak azt a helyes irányát, amely elhelyezi az individuumot a közösség szolgálatában.

Ezeket az elveket csak a szülők teljes együttműködése esetén képviselheti az egyházi intézmény a gyermek nevelése terén. Az Egyházi Törvénykönyvnek a nevelésről szóló kánongyűjteménye leszögezi, hogy a szülők joga a gyermek életének alakításában lényeges, eredeti, elsődleges, nem helyettesíthető és elidegeníthetetlen. A szülőknek még a többségi vélekedés szerinti tévedéshez is joguk van a gyermeknevelésben, ha vallási vagy lelkiismereti meggyőződésük nem veszélyezteti az életet és mások alapjogát. (Pl. „határesetként” kezelt szektákhoz tartozás.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szülőknek a gyermek feletti joga másokat kizáró lenne, hiszen a gyermek nem csupán a család, de társadalom, és a keresztség révén az Egyház része is. Ezért az egyházi nevelési intézmény úgy tekinti – s ebben egy idő óta a világi intézmények is követik –, hogy amennyiben a szülők megismerték az egyházi intézmény nevelési elveit, és gyermeküket ezt követően oda beíratták, elismerik az adott intézmény szakmai kompetenciáját, vele a legszorosabban együttműködnek, és tartózkodnak a „haszontalan beavatkozásoktól” (intromissiones improcedentes). Mindez már átvezet a felvételi témakörhöz.

II. Felvételi az óvodába

II. 1. Március elején előregisztráltathatták gyermeküket a Szent Erzsébet Óvodába azok a szülők, akik már ténylegesen tartoznak valamelyik helyi keresztény közösséghez, és ezt a gyermek keresztlevelével, illetve lelkészi ajánlással is alátámasztották. Ők április 15-ig levél útján megerősítést kapnak a Szent Erzsébet óvoda kinevezett vezetőjének aláírásával.

II. 2. Április 11-én és április 18-án 9 órától 12 óráig, illetve 16 órától 17.30-ig azok a szülők is beírathatják a 2011. szeptember 1-jén nyíló Szent Erzsébet Óvodába a gyermekeiket, akik bár formálisan nem tartoznak egyik keresztény közösséghez sem, de készek nyitott ismerkedésre és belső együttműködésre azzal a szemlélettel, amely a gyermekkel (emberrel) kapcsolatosan a keresztségben fogalmazódik meg. A beiratkozás helyszíne: Dunakeszi, Kápolna u. 12.

III. Néhány közérdekűnek tűnő kérdés

III. 1.Miért nem nyitottabb az egyházi óvoda a Waldorf-módszer iránt? Van három aggályunk, egy elvi, egy szakmai és egy lélektani. Nézzük az elvi aggályt. A Waldorf-módszer Rudold Steinerre hivatkozik. Az általa vallott tetszetős hangzású antropozófia azt sugallja, hogy Jézus közvetítése nélkül, csupán az emberi intelligencia helyes használatával teljessé tehetjük az életünket. A waldorf tehát feleslegesnek nyilvánítja Jézust és a kegyelmet. Rudolf Steiner kijelentette, hogy eddig rajta kívül senki sem értelmezte helyesen a Szentírást. Ezzel pedig az Egyházat lépi át. A keresztények a Szentírást az Egyház írásba rögzült igehirdetésének vallják, vagyis olyan isteni üzenetnek, amely az Egyházon keresztül jut el hozzánk. Nem kisebb gond a szakmai. A Waldorf-módszer kétségtelenül csodának tűnik óvodás korban és az alsó tagozatban. A gyermek örömmel ébred, és siet az óvodába, valamint az iskolába. Nagyon jól érzi ott magát. Jól szórakoztatjuk őt. Ennél azonban többet kell elérnünk az első tizenkét évben: a gyermek akaraterejének, céllátásának, közösségi elköteleződésének megalapozását. A keresztény szeretet nem hangulatkísérő szeretet, hanem mer korlátokat is állítani. A korlát mindig a másik személy tisztelete, amely szabályokat állítva rendezi az egyéni passziókat. A waldorf már a felső tagozatban összeomlik. Az önnevelési készég, a jó célért való küzdeni tudás, a másik emberrel való együttműködés ijesztő hiányosságokat mutat. Lélektanilag pedig azért gondoljuk tévútnak a waldorfot, mert azt a szinkretizmust vallja, ami soha nem működött az emberi társadalomban. Látszólag tetszetős a tétel, hogy egyetlen vallás mellet se kötelezzük el a gyermeket, ő majd kiválasztja a lelki alkatának megfelelőt, ha mindegyiket megismertetjük vele. Csakhogy az ember csupán egyetlen kultúrából tud hatékonyan táplálkozni, egyetlen nyelven tudja teljesen kifejezni önmagát, és egyetlen vallás által nyerhet mély, lelki intelligenciát. (Sajnos, ebbe a törékeny, véges emberi létbe „csak” ennyi fér bele.) A vissza-visszatérő kérdés felszínesség és a felnőttkori boldogtalanság lényegi oka. (Szabó József László plébános)

III. 2. Az óvoda vegyes vagy osztott csoportokkal fog működni? Ez pillanatnyilag eldöntetlen szakmai kérdésnek látszik, s alapvetően az adott intézmény pedagógiai programja és az intézményvezető álláspontja jelöli ki a követendő utat. A vegyes csoport mellett olykor a szülők érvelnek, szeretnék, ha együtt maradnának a testvérek. A gyámolításra szoruló kicsik mellett is jó az őket segítő nagyobbacska. (Az gyenge érv, hogy a nagyobbak húzzák magukkal a kicsiket, mert nem erről szól az óvoda. Nem a „nagyok” végzik a fejlesztést, hanem a kiválóan képzett, tehetséges, lelkiismeretes óvónők.) Az osztott csoport mellett pedig az az érv szól, hogy amennyiben tényleg nagyszerűek az óvónők, jobb készségekkel, érettebben érkeznek meg az iskolába a gyermekek. Bizonyos elitiskolák ezt el is várják. (Az óvoda nem értelmezhető önmagában, hanem a nevelés egy hosszabb, alapozó folyamatába illeszkedik bele.) Ahol lehetőség van rá, mindkét rendszert működtetik. Alapvetően azonban a vezető óvodapedagógus dönt ebben a kérdésben. Az Egyháznak nincs központi nevelési irányelve ezzel kapcsolatosan. (Szabó József László plébános)

III. 3. Előnyt jelent-e a felvételnél, hogy a Toldi-lakóparkban lakunk? Önmagában ez a tény nem jelent előnyt. A Szent Erzsébet Óvoda ugyanis nem körzeti óvoda, hanem az egész város egyházi óvodája.

III. 4. Utolsó éves óvodásokat is felvesznek? Természetesen. Az intézmény egyik alapvető feladata az iskolára előkészíteni, akár egy év alatt is a gyermeket.

KÖZELEG A SZENT ERZSÉBET ÓVODA MEGNYITÁSA

1. Februárban, amint az idő engedi, folytatjuk az óvoda építését. A most következő II/2. ütem már az építkezés befejező szakasza. A belső burkolás, a belső nyílászárók beszerelése és szerelvényezés van hátra, valamint az óvodakert kialakítása. Reményeink szerint májusban már a szakhatósági engedélyeztetéseknél tartunk, s júliusban a „belakásra” kerül sor egy kisebb gyermekcsoporttal, hogy szeptember 1-jén teljes kapacitással, gond nélkül elkezdődhessen az óvoda élete.

2. A „teljes kapacitás” 150-160 gyermeket jelent. Tehát változtatás történt az eredeti tervben, amely 4 foglalkoztatós óvodával számolt. A plusz két foglalkoztató az Önkormányzat kérésére, a tetőtér jelentős szerkezeti átalakításával valósul meg. Ennek költségeit az Önkormányzat magára vállalta. Beer Miklós püspök úr, az intézménnyel kapcsolatos tervmódosításhoz, és a két csoporttal történő bővítéshez engedélyt adott. Az Önkormányzat vállalása ezzel megnőtt, de még így is négy alatt megtérül az a befektetés, amellyel a katolikus óvoda építését támogatta, hiszen a továbbiakban a fenntartás az Egyház feladata.

3. Az eredeti tervekhez képest változást jelentő bővítés semmit sem változtat az intézmény jogi helyzetén. A tulajdonos, a működtető és a fenntartó egyaránt a Katolikus Egyház marad. Az Önkormányzat kompetenciája az építkezés támogatásával kimerült. Miért érte meg az Önkormányzatnak a jelentős támogatás megszavazása? Mert a Katolikus Egyház saját hívei vonatkozásában átvállalta az önkormányzati feladatot, s ezzel olyan közszolgálati intézmény jött létre, amelynek fenntartására a továbbiakban az Önkormányzatnak nem kell áldoznia. A közszolgálatiság jogelve szerint az Önkormányzatnak támogatnia kell azt a települési többséget, amely keresztény identitású. (Az 2002-es népszámlálás kapcsán Dunakeszi lakosságának 61 %-a kereszténynek vallotta magát.)

4. Az intézmény változatlan jogi helyzete a következőkkel húzható alá:
4/1. Az óvoda Dunakeszi város egyházi óvodája, tehát nem területi óvoda. (A közelben lakás önmagában semmiféle jogcímet nem ad a felvételnél.)
4/2. Az óvoda fenntartója, működtetője és legfőbb felügyelője az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága.
4/3. Az óvodába való felvételnek egyházjogi előírásai vannak. A gyermekre nagyon ártalmas kettős nevelés elkerülése végett első lépcsőben csak azon gyermekek elhelyezésére van lehetőség (kb. 74 fő), akiket szüleik plébánosi ajánlással és keresztlevél bemutatásával iratnak be. A második lépcsőben pedig azokat a gyermekeket tudjuk felvenni (újabb 75 fő), akiknek szülei – bár nem tartoznak formálisan egyetlen keresztény egyházi közösséghez sem –, de nem tagjai olyan csoportosulásoknak sem, amelyek ellenséges érzületet táplálnak a Katolikus Egyház iránt, nem hirdetnek publikusan szilárd ateista meggyőződést, ellenben az intézmény nevelési elveit megismerve, azzal belső készség szintjén együtt tudnak működni. (A Katolikus Egyház elveiből fakad, hogy senkit sem stigmatizál, mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy élete bármely szakaszában meginduljon az Evangélium felfedezésére.) A felvételik után még 5-5 főt az intézmény lelki vezetője (pl. a plébános), illetve az intézményvezető felvehet, méltányolható fellebbezés alapján.

5. Az egyházi óvoda több mint óvoda. Minden ősszel az új gyermekek szüleinek esti sorozatot rendezünk, hogy könnyebb legyen az együttgondolkodás, együttműködés az intézménnyel. Lehetőség lesz – az óvodai kereten túli – baba-mama klub működtetésére, valamint keresztelési előkészítőn való részvételre, kedvezményes esti angol tanfolyamra, anyukák számára torna, apukák számára pingpong versenyek szervezésére. Az ünnepségekre igyekszünk bevonni a szülőket is. (Nagyon jó hatással van a gyermekekre, amikor a szülők kórusa is énekel egy-egy óvodai programon.) Az óvodai szülői közösség igen sok esetben évtizedekre megmarad, és az egymásnak nyújtott segítségen túl jelentősen hozzájárul a jó közösségi közérzethez.

6. A negyedik pontban említett két lépcsős felvételi márciusban és áprilisban lesz. Kellő időben meghirdetjük az Egyházközség és a Szent Erzsébet Óvoda honlapján. A várható túljelentkezés miatt a következő megszorításokra is számítani lehet:
6/1. Csak olyan szülők gyermekeit tudjuk elhelyezni, akik ténylegesen Dunakeszin laknak.
6/2. A szociális szükséget figyelembe vesszük. (Ha valamelyik édesanyának a család méltó megélhetésének biztosítása végett feltétlenül vissza kell térnie a munkahelyére, akkor neki kedvezünk.)

7. Melyek röviden azok az elvek, amelyekkel való belső együttműködés feltétlenül szükséges az intézményben való felvételhez? Mely hitelvekhez kérjük az együttműködő nyitottságot?
7/1. A keresztény bölcseleti antropológia vallja, hogy a gyermek Isten egyedi, csodálatos teremtménye. Nem az anya testének része, nem életének folytatója, vagy jóvátétele, hanem egy soha nem volt és még egyszer soha nem lesz szuverén személy, Isten gyermeke. Ezt a látásmódunkat és hitünket a gyermekkeresztségben nyilvánítjuk ki.
7/2. A gyermek nem „tabula rasa” akire bármilyen program ráírható, mint ahogy azt a kommunisták vallották, hanem a Teremtőtől kapott, csak rá jellemző egyedi ajándékokkal lép a világba, ezért minden gyermek egyéni törődést és szeretetet igényel, hogy saját képességei idejekorán felszínre kerüljenek. Nemcsak a lemaradt képességeket javítjuk, hanem a korán mutatkozó különleges tehetséget is fejlesztjük (kiemelkedő mozgás-, ritmus-, előadókészség, stb.).
7/3. A gyermek spirituális lény. Istentől elzárva, elszigetelve a lelke és önértékelése sérül, vagy olyan kompenzálásba kezd, amitől személyisége és boldogságra irányuló képessége beszűkül. Ezért az egyházi intézményben Isten léte nem talány, hanem evidencia. Istennel folyamatosan, a mindennapi rutin szintjén családias, meghitt kapcsolatban vagyunk. Semmilyen közösséget sem tudunk vállalni Istent káromló munkatárssal vagy szülővel.
7/4. A keresztények számára Jézus tökéletes út az Istenhez, a létteljességhez. Csak Ő ismeri maradéktalanul és tévedhetetlenül az Atyát. Ezért Jézus személye és a Jézussal kapcsolatos ünnepek különleges hangsúlyt kapnak az egyházi óvodában.

8. A foglalkoztatók berendezése és az udvar kialakítása nagyon költségigényes, ha mindent a piacról vásárolunk. Igen jelentős megtakarítást nyerhetünk – de a pénzügyi lehetőségeink is erre kényszerítenek –, ha minél több dolgot összefogással hozunk létre. Február végétől szombatonként ismét szervezzük, és a honlapokon meghirdetjük a közmunkákat az óvodánál.

Az óvoda építését és majdani működtetését a Szent Imre Alapítvány Közhasznú Szervezet segíti. Ezt az alapító okirat rögzíti. A kuratórium az 1999-ben bejegyzett alapítvány bevételeit 2008. januárja óta teljes egészében az óvoda építésére rendeli. A Szent Imre Alapítvány 2002 óta fogadja az adózók 1%-os SZJA felajánlásait.

A Szent Imre Alapítvány számlaszáma: 11742104-20035509

A NÉVVÁLASZTÁS INDOKA

2007-ben, amikor az óvoda építését elhatároztuk, ünnepeltük Szent Erzsébet (1207-1231) születésének 800. évfordulóját. Bár nagyon sok egyházi oktatási-nevelési intézmény viseli az ő nevét, ez nem tántorított el minket attól, hogy kultuszát mi is felkaroljuk. Mint boldog anya és odaadó hitves, és mint a nyugati világot a magyarság értékeivel lenyűgöző és meghódító szent, alig-alig kerülhető meg, amikor a gyermekek és a magyar ifjúság neveléséről felelősséggel gondolkodunk. Az Egyház hitvallásából és önmegaozásából fakad, hogy az egyházi óvoda mindig több mint csupán óvoda. Ezt jelzi a név: Szent Erzsébet Óvoda és Családcentrum. mációk