1. Az óvoda ünnepsége.

A névadó szent, vagyis Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepnapja közelében van az óvoda bensőséges ünnepe. Még formálódnak a szokások. Idén kétnapos volt az ünnepség. November 18-án, pénteken csoportonkénti bemutatók voltak, a szülők és nagyszülők jelenlétében. Az óvónők és a kisgyermekek két hétig készültek erre az eseményre. A szülők bizonyára meggyőződhettek arról, hogy – bár a legkisebbek közül néhányan megszeppentek – a gyermekek tudnak ügyesen, közösen szerepelni, örülnek egymás társaságának. Az erős kritikai érzékkel rendelkezők láthattak különbségeket a produkciók között, de ezt számos objektív tényező befolyásolta. Ilyenek: a novemberi betegségek, a csoportok összeszokottsága, a szülők és óvodapedagógusok rutinja, az induló intézmény átmeneti nehézségeiből fakadó óvónői, dadusi leterheltség. A nevelést végző óvodapedagógusok közül többen kezdők. Ez komoly értéke az óvodának, hiszen az első munkahely olyan, mint az első szerelem. A kezdőknek biztatást, bátorítást kell adni. Csupán csak a kifogások hangoztatásával önbizalmát veszíti a fiatal pedagógus. Az óvodavezetőnk a kezdő óvodapedagógusokat folyamatosan beosztja munkaidőn kívüli hospitálásra a nagy tapasztalatokkal rendelkező kollégák mellé. Ők szeretettel foglalkoznak velük. Az óvodapedagógusok mindegyikének van egy különleges, csak rá jellemző értéke. Ha ezek az értékek jól kibontakoznak és az egész közösség szintjén hatnak, akkor két év múlva megkérdőjelezhetetlen lesz a Szent Erzsébet Katolikus Óvoda szakmai rangja, az életet jól alapozó feladatvégzése. Csak két és fél hónap telt el. Sok időnk van arra, hogy minden a helyére kerüljön, és a gyermekek életébe beleszőjük a Megváltónkat követő, rá figyelő óvoda semmi mással nem helyettesíthető lelki, szellemi többletét. Nekünk nem ünnepelt gyermeksztárokat kell nevelni, hanem azokat az emberi alapokat kell építgetni, amelyek nélkülözhetetlenek lesznek egy tartalmas, kiteljesedett emberi élethez. Az ünnepségen jelen lévő szakemberek szerint a rendelkezésre álló rövid időt jól használták fel az óvónők és a dadusok. Magas szinten megtörtén mindaz, amit a nevelési év első negyedében el kell érni. Ne feledjük azt sem, hogy az induló intézmény sajátossága a nagyon sok óvodakezdő három-, sőt két és fél éves kisgyermek. A lelki karakter alakítása is szépen halad. A kisgyermekek kezdik érteni az ovis misék kegyelmi szépségét és erejét. S karácsonyra talán az ima is több lesz, mint csupán produkció, kezd a lélek jól artikulált anyanyelveként működni, s jobban megnyitja a szív szeretetét. A bemutató ünnepség látványos, közös udvari eseménnyel zárult. Mécsesekkel kialakított kör közepében gyűltek össze a gyermekek. Mintegy jelezve, hogy a család, az óvoda, a nemzet és az Egyház a szívében hordozza őket. Az óvónők frissen alakult kórusának éneklésével – amelyhez már most az első alkalommal is csatlakozott néhány bátor szülő – befejeződött a pénteki ünnep.

Másnap, szombaton az első jótékonysági rendezvényünk volt. Ezek célja nem csupán a jótékonykodás, de a közösségteremtés is. Sokkal hatékonyabb egy nevelési intézmény, ha nem csupán a gyermekek, de a szülők is barátkoznak. Ráadásul ez nagyon kell a fiatal szülőknek, akik nemrég még iskolai és kollégiumi közösségben éltek, s tudják, hogy a boldog család nem magába zárkózó, hanem mások felé nyitott, segítő közösség. Nagyon sokan, nagy lelkesedéssel és nagy hozzáértéssel szervezték a bált. Az óvoda megnyitása előtt volt olyan szombati közösségi munka, amikor hatvanan parkosítottunk. Most is legalább ennyien adták tehetségüket és idejüket a szervezésbe. Csak a főszervezőket – a teljesség igénye nélkül – tudjuk felsorolni: Dászkál Istvánné óvodavezető, Speitzer Zoltán, Fullajtárné Horváth Gabriella, Dr. Kulcsár Zoltán, Marth Zsuzsanna, Módli Ildikó, Nagyné Vida Marianna, Piller család (Mónika és József), Rávai Balázs, Sáreczky Norbert, Zsák Ildikó… és még sokan. A bál teljes bevétele 876 ezer forint volt. A kiadások levonása után 650 ezer forint a tiszta haszon. Ebből 400 ezer az óvoda fejlesztésére fordítódik, 250 ezer pedig adósságtörlesztésre. Az elszámolás a plébánia és a szülői közösség képviselőinek jelenlétében történt.

2. Decemberi előretekintés.

November 27-én lesz az idei első adventi vasárnap. Advent során minden hétfőn 9 órakor az óvoda aulájában ünnepélyes adventi gyertyagyújtás lesz. Erre a tíz percre szívesen látjuk a szülőket is.

Advent a lelki elmélyülés időszaka. Felkészítjük lelkünket Jézus második eljövetelének pillanatára, miközben megünnepeljük első eljövetelét, megtestesülését, vagyis a karácsonyt. A keresztények tudják, hogy a boldogság a lélek állapota. Ezért nagyon megszépítik lelküket, hogy saját boldogságukkal is meg tudják egymást ajándékozni.

Decemberben egyetlen összevont ovis szentmise lesz, mégpedig december 4-én, vasárnap délután 4 órakor. A szentmise végére megérkezik a Mikulás is. Mi a következőképpen tanítjuk az eseményt. A Mikulás: Szent Miklós püspök. Ő nem a Lappföldön, hanem a mennyországban lakik. Ha nem tud személyesen jönni, akkor valakit megbíz, hogy őt képviselje. Az óvodában a gyermekek megismerkednek azokkal a történetekkel, amelyek Szent Miklós püspökhöz köthetők. Másképpen formálódik így a gyermekek szívében a tisztelet Szent Miklós iránt, és jellemformáló erővel is bír. Emellett a mennyország, mint reális valóság – mint legfőbb vezércsillagunk – tovább erősödik a kicsik tudatában. (Egyetlen emberi élet sem tud pozitív lenni mennyország-tudat nélkül. Igaz, sokan délibábokkal helyettesítik a mennyországot.)

A plébánia kétszáz csoki mikulást és néhány kilogramm szaloncukrot ajánl fel erre az eseményre, tehát nyugodtan jöhetnek a kistestvérek is.

December 23-án este 7 órakor a Szent Imre templomban ismét előadja a Kaláka együttes a Szabad-e ide bejönni Betlehemmel? c. műsorát. Természetesen ingyenes mindenki számára a részvétel. Szeretettel várjuk óvodásainkat.

Idén december 30-án, pénteken van Szent Család vasárnapja. Ezért a Szent Imre templomban január 1-jén, vasárnap, a 9 óra szentmise keretében lesz a hagyományos családok megáldása, és a Családok évének ünnepélyes lezárása. Erre is szeretettel invitáljuk óvodásainkat.

A karácsonnyal kapcsolatos tanításunkat is egyeztessük. A katolikusok nem tartják helyesnek, ha „Jézuska hozza a karácsonyfát”. Nagy lesz később a gyermekek Jézussal szembeni csalódása és minden vele kapcsolatos tanítást már meseként fognak értékelni. A karácsonyfát és az ajándékokat angyalkák hozzák a mennyből. Ez később megvédhető. Anya és apa ugyanis tud angyalként viselkedni, ők a gyermekek védőangyali, akik sok mindent hoznak a mennyből.

A januári szülői fórumok időpontja: jan. 12. és jan. 26. (E csütörtököket követő vasárnapokon lesznek a januári ovis szentmisék.)

A szülői fórumokon a lelki vezető bemutatja a katolikus óvoda spirituális értékeit, és azt az egyházat, amellyel a családok kapcsolatba kerültek. A részvétel nem csupán azért fontos, mert a gyermek felvételének feltétele volt, hogy a szülők megígérték a fórumokon való részvételt, hanem azért is, mert az egyházi óvoda lényegével való szülői együttműködés rendkívüli értékként jelenik meg a kisgyermek formálódó jellemében, lelki karakterében.

3. Katekézis.

Mivel novemberben és decemberben nincsen szülői fórum, egy kis katekézis is kerül az összefoglalóba.

A katolikus nevelés az imádkozó közösség kialakításával kezdődik. A kisgyermeket először bevonjuk az imádságos közösségbe, éppúgy, mint bármely más szokásrendbe. Az alapvető imák a Miatyánk és az Üdvözlégy. Ezek ugyanis a legfőbb közösséghez, az Egyházhoz kapcsolnak. A sokféle ima veszélye, hogy erősíti a „csináld magad” vallásosságot, a „vallásos vagyok a magam módján” attitűdöt. Viszont, ha megvan már a két alapima, akkor biztassuk a gyermekeket arra, hogy saját szavaikkal is megszólítsák a mennyei Atyát, illetve Jézust. Az imádság következő szintje, amikor az a gyermek szeretetének, és mások iránti segítőkészségének a jele lesz. Az ilyen ima kötelességetikai vonásokat hordoz. Külön imádkozik a kisgyermek édesanyáért, édesapáért, nagyszüleiért, testvéreiért, unokatestvéreiért, stb. Ez az iskoláskor elején van. A kiskamasz azért imádkozik, mert „olyan jó nem egyedül lenni” nem tehetetlennek lenni a sok félelmet keltő kitárulkozó világban. Ez után jön csak az az imádság, amely lélekápolást, öngyógyítást végez. S végül elérkezik az imádságnak az a szintje, amely a természetfelettivel való igazi kapcsolatfelvételt jelenti, amikor a mulandóságot gyógyító, az időt végtelenné tágító isteni jelenlétbe lép be az ember. Ez nem tétlenné teszi őt, hanem a teremtő Isten elkötelezett társává.

A vallásosságnak is különböző szintjei vannak. A keresztények 80-90 %-a értelmi belátással, lelki intelligenciája segítségével dönt Isten, illetve az Egyház vagy valamely egyházi képződmény mellett. Már ez is kegyelem. A következő szint, amikor az ember Isten jelenlétébe helyezi önmagát. Ez voltaképpen már a személyes megtérés állapota, a valódi moralitás kezdete. Van még ennél is magasabb szint, amikor valaki átadja magát a Szentléleknek, nincs már semmi más vágya, mint az, hogy teljesen a Teremtő Isten eszköze legyen. Ez a szentek élete.

A szülők közössége is sokszínűen rétegeződik. S ezen alapvetően nem is tudunk változtatni. Tudomásul kell venni, hogy az Egyházzal való közösségük különböző szinteken valósulhat meg. Mindenki számára elérhető a szeretet közössége. A kezdeményező szeretetre általában szeretet a válasz. A következő szint a szeretet és a hitvallás közössége. Ez egy igen magas szintű közösség. Ez kell a felnőtt-kereszteléshez, illetve a bérmáláshoz. Ezt a szintet megélhetik az első (szentségi) házasságukból polgárilag elváltak, és ezt követően második, nem szentségi házasságban élők is, ha igazi házastársi érzülettel vannak egymás iránt, és gyermekeik vallásos nevelésre nagy gondot fordítanak. A legmagasabb szintű közösség a szeretet, a hitvallás és a szentségi közösség együttesen. Ehhez bizonyos életkor, és az Egyházba való beavatottság kell. Amíg nem volt elsőáldozó a gyermek, addig nem áldozhat! Ezt az érettséget Magyarországon 9-10 éves korban látjuk. Ekkor készül fel a gyermek, hogy az ünnepélyes elsőáldozásban megvalósítsa és elkezdje a feltámadt Jézussal, mint személyes megváltójával való tudatos és elkötelezett kapcsolatát.

4. Lelkivezetői jelenlét.

Egyelőre karácsonyig (aztán majd újratervezés következik) Szabó József László plébános, az óvoda lelki vezetője hétfőn és szerdán ½ 4-től ½ 5-ig megtalálható az óvodában, az egyházközségi teremben, lelki vagy egyéb beszélgetésre.

(összeállította: Szabó József László plébános, lelki vezető)