Összevetve az előző három hírlevéllel e negyediket, követhető lesz az építkezés négyéves menetében mindazon tervváltoztatás, amely végül is elvezetett bennünket egy hatcsoportos óvoda létrejöttéhez. Négycsoportos óvodát terveztünk és terveztettünk. Erről szólt az előző három hírlevél. A telek mérete, adottságai kijelölték az optimális lehetőségeket. Alapos terv készült Csáji Attila mérnök asztalán. Ezer hasznos négyzetméter alatt maradva is lehetővé vált minden gyermek földszinten történő elhelyezése, és a korszerű igazgatási részleg tetőtéri kialakítása. Emellett a tetőtér fele egy későbbi beépítés lehetőségét adta, a lendületesebb, családpasztorációs, evangelizációs egyházközségi élet számára. E négycsoportos óvoda építésének anyagi hátterét is a legapróbb részletre kiterjedően megterveztük. Nagyszerű ütemezéssel szervezték az emberek a jótékonysági rendezvényeket. Ezek bevétele nélkülözhetetlen volt a folyamatos építkezéshez. A gazdasági válság miatti nehézségekből a Szent Mihály plébánia plébánosának és híveinek segítségével láboltunk ki. 2010-ben a bevételek nélkül maradt építési számlára 25 millió forintot utaltak. Háttérbe helyezték saját egyházközségi felújítási programjaikat, és prioritást adtak az egész város keresztény családjait szolgáló egyházi óvoda mielőbbi felépülésének.

A kikristályosodott tervek váratlan megváltozása.

Minden összeállt ahhoz, hogy a 2010. év karácsonyára, vagy a 2011. év tavaszára használatbavételi engedéllyel rendelkezzünk. A 2010. évi májusi Futógála után Dióssi Csaba polgármester úr, megnézvén a félig kész épületet, azzal a felvetéssel állt elő, hogy az épület túl tágas, lehetőség rejlik benne újabb két csoport kialakítására. A város amúgy is ígéretet tett az óvodai férőhelyek további növelésére, így az erre elkülönített pénzt a félig kész Szent Erzsébet Óvoda bővítésére szánja. Ahhoz, hogy az Egyházat ne korlátozzák saját jog- és hitelvei gyakorlásában, nagyon világossá kellett tenni, hogy az Egyház óvodai férőhelyhiány orvoslására nem építhet óvodát, és nem fogadhat el felkérést. Az Egyház csakis a keresztény szülők kezdeményezésére, a keresztény nevelés támogatására hozhat létre közoktatási intézményt. Így, amennyiben visszaesik a gyermeklétszám, a Szent Erzsébet Óvoda csoportszáma azonnal követni fogja a keresztény nevelésre vonatkozó tényleges igényt. Annak kimondását is kértük, hogy a város nagyra értékeli az Egyház nevelési tapasztalatát, a társadalomban képviselt értékrendjét, és azt a hatást, amelyet tevékenysége az emberi minőségben létrehoz. Ezt követően a Polgármester Urat fogadta a Megyéspüspök. Miután elhangzott, hogy a város magára vállalja a bővítés költségeit, a püspök, mint az óvoda valamennyi ügyében egyedüli döntéshozó, engedélyt adott a tervek átdolgozására, az intézmény két csoporttal való bővítésére. Az idő szorítása miatt azonnal nekiláttunk a többletfeladat elvégzéséhez. Ekkor komoly problémák merültek fel. Kiderült, hogy a város kizárólag a legolcsóbb megoldást finanszírozza. Az építkezés egyházi felügyelője, az alagi plébános nem engedélyezte a belső terek beépítését és labirintussá alakítását. Személyes megtakarításaiból magára vállalta azt a többletköltséget, amellyel a tetőtéri kifelé építkezés megmentette a tágas, világos belső tereket. A gond ezzel nem oldódott meg. Kiderült, hogy plusz két csoporttal átlépjük az ezer négyzetméteres belső hasznos területet, ezzel megszigorodott tűz- és katasztrófavédelmi előírások léptek életbe. (Például minden szintre belső tűzcsapot kellett telepíteni, és beléptek a legszigorúbb riasztási előírások.) A tetőtérbe pedig csak úgy vihető fel gyermek, ha igen drága, teljesen tűzbiztos, speciális oldalfalú és mennyezetű foglalkoztatókat alakítunk ki, megépítünk egy külső menekülő utat, és az eresz alatti díszgerendázatot tűzálló anyaggal burkoljuk. Ezek összköltsége a többletbútorzattal együtt – levonva a plébános magánadományát – 40 millió lett. Az Önkormányzat közölte, 25 milliónál többet semmilyen körülmények között sem tud adni. A négyéves építkezés legválságosabb ideje érkezett el. Két lehetőség adódott. Az Egyház félbehagyja a bővítéssel kapcsolatos építkezést, és visszatér a négycsoportos programhoz. Azonban már 80 %-os készenlétben volt a vállalkozó a bővítéssel, hiszen május végéig szakhatósági engedélyekkel kellett (volna) rendelkezi, hogy a használatbavételi engedély birtokában működési engedélyt kérhessünk. A működtetési dokumentumoknak is el kellett készülniük erre a határidőre, s ezek 170 felvett gyermekről, hat csoportról és 24 fő munkába állításáról szóltak. Dászkál Istvánné intézményvezető két hónapig éjjel-nappal dolgozott, hogy ezek a dokumentumok (pedagógiai program, SZMSZ, házirend, munkaterv, stb.) időben elkészüljenek. A második lehetőség pedig az, hogy az építkezésben amúgy is kivérzett Szent Imre Egyházközség, újabb két évre eladósodik, hogy a szerződés szerint ki lehessen fizetni a vállalkozókat. A négy év alatt eddig hatvan számlát fizettünk ki, valamennyit határidőn belül. Nagyon fontos az Egyháznak, hogy e területen is tisztességes legyen. Ebben a koordinációban nélkülözhetetlen segítséget adtak a Szent Imre Egyházközség Gazdasági Tanácsának kiválóan képzett szakemberei. A fentebb vázolt kényszerhelyzetben az Egyházközség a második lehetőséget vállalta: két évre eladósodott.

A legsúlyosabb nehézségek

Az építkezésnek ezt az utolsó szakaszát az is nehezítette, hogy a 25 milliós önkormányzati részről szóló támogatási szerződést közel két hónapig nem tudtuk aláírni. A plébános – aki egyébként diplomás egyházjogász, és az intézményi nevelés szervezésében is szakterületén belül mozog – úgy látta, hogy az Önkormányzat hatásköri túlterjeszkedéssel fölérendeltségi viszonyt fogalmazott meg a szerződés szövegében, megsértve az egyházi autonómiát. Amennyiben a plébános az eredeti változatot aláírja, súlyosan vétett volna egyháza ellen. A többször módosított szöveg is aggályos, inszinuációkkal terhes, és továbbra is megvalósítja a hatásköri túlterjeszkedés. (Az Egyház – az állam és az Egyház szétválasztásának demokratikus jogelvei szerint – nem utasításra köteleződik el, hanem kölcsönös megállapodás alapján. Nem alárendeltje az Önkormányzatnak, mert az emberek javára más-más területen hasznosan cselekedve egymást támogató mellérendeltségi viszonyban vannak.) A plébános a legvégső kompromisszumig elment, amikor aláírta a támogatási szerződést. Az Egyház részéről a helyzet világos. Az Egyház – akinek a demokratikus jogviszonyok közepette elismerten született joga bármilyen típusú és fokozatú iskolát alapítani és működtetni – saját hívei vonatkozásában az önkormányzattól (államtól) átvállalhat közoktatási feladatokat. S mivel ezzel jelentős terhet vesz le az önkormányzatról (államról), az osztó igazságosság demokratikus jogelve szerint támogatásra tarthat igényt, amely vagy az építkezés vagy a fenntartás, vagy a működtetés, vagy akár mindhárom révén megvalósulhat. Dunakeszin az Önkormányzat az építkezést támogatta (egyharmad arányban), és a támogatási szerződés szövegében szankcióval tiltja és fenyegeti a további támogatási igény felvetését. Újból és újból ki kell hangsúlyozni, hogy az egyházi óvoda építésének a támogatásával az Önkormányzat jól fektetett be. Ez a pénz 5-6 éven belül visszatérül, hiszen nem őt terhelik a fenntartási és működtetési költségek. Számos településen (Gödöllő) az Önkormányzat másfajta megtérülésben is gondolkodik, abban a hosszú távú, jelentős szavatosságú haszonban, amely előbb-utóbb az emberi minőségben jelentkezik.

Az épület felszentelése – a szenteléshez méltó működtetése

Mivel az emberek felé biztató és egyértelmű jelzéseket kellett adni, június 19-én, Szentháromság vasárnapján Dr. Beer Miklós megyéspüspök felszentelte az épületet. De a befejezés még nagy erőfeszítést igényel. Ezért nélkülözhetetlen sokak áldozata a szombatonkénti közmunkákban. Nélkülözhetetlen az a sok, értékes bútor, amelyeket adományban kaptunk. Többen nekiláttak az udvari játszóeszközök építésének. Kiemeljük Buzás József testvérünket, aki a plébánia léckerítésének néhány évvel ezelőtti elkészítése után most az óvoda 120 méternyi kerítésszakaszát építi meg, teljesen térítésmentesen. Az egyik szülő, Dr. Szabó György a tornaterembe vásárolt nyolc egység bordásfalat, s vállalta az ezzel kapcsolatos utánjárást is. Voltaképpen egy közadakozásból épülő óvoda esetében semmi szokatlan sincs abban, hogy 2011. év szeptemberében még nem fogad bennünket tökéletesen kész épület. Reméljük, hogy mire az első kiscsoportosok kireppennek az iskola irányába, már a szellemiségében is valóban katolikus óvoda leszünk, és teljes egészében kiépül ház és udvar egyaránt. Azt kell mondani, hogy négy éven keresztül a helyi keresztény közösségek cseppenként izzadták ki azokat a forintokat, amelyek segítségével jó hírüket alapozó végeredmény született. Ám legalább ilyen kitartó helytállás kell ahhoz is, hogy mihamarabb katolikus jellegében is irányt adó és példamutató legyen intézményünk. E nélkül kárba vész a hatalmas anyagi áldozat. A materiális építkezéssel azonos helytállást kíván a továbbiakban az igényes szellemi építkezés, és az ezt helyes irányban tartó állandó imádság.

A szeptemberi kezdés előkészületei

Dászkál Istvánné óvodavezető fáradhatatlan munkájának egyik jele, hogy már olvasható a honlapon és az óvoda ablakaiban a csoportok beosztása. Napokon belül megérkeznek a legszükségesebb gyári gyermekbútorok. Eddig 6.3 millió forintért vásároltunk az Almus Páter kiváló minőségű bútoraiból. (Mivel a plébános egykor miskolci iskolavezetőként egy hatalmas iskolát az Almus Paterrel rendeztetett be, a régi kapcsolat révén jelentős kedvezményben részesültünk.) Az irodák bútoraihoz, a számítógépes parkhoz és a gyermekjátékokhoz a szülők jóvoltából ingyen jutott az óvoda. Mindezek kiváló minőségű használt tárgyak. Ugyancsak a szülők összefogásával az udvari eszközök is gyarapodnak. Augusztus 20-án, 10 órai kezdettel a Szent Erzsébet Óvoda épületében lesz a hagyományos városi ünnepség, az Új kenyér megáldása. Az évkezdő ünnepség dátuma és menete is hamarosan felkerül a honlapra.

A „belső” építkezés

Bizonyára az a belső, lelki, szellemi építkezés is eltart négy évig, amíg valóban katolikussá válik az óvoda. Ahhoz, hogy mindaz a fantasztikus többlet, amelyet az evangéliumra alapozott életfelfogás ad, mihamarabb a miénk legyen, nélkülözhetetlen a megfelelő együttműködés az ajándékkal és az ajándékozó Istennel. Szerencsére, a fiatal szülők életük legszebb, legtermékenyebb szakaszában vannak, amikor is különleges érzékük van a szépre, jóra és igazra. A kisgyermekükkel való kapcsolatuk már eleve egy rendkívüli isteni ajándékkal való állandó kapcsolatot jelent. Ezt írta nem régen az egyik szülő: „Gyermekeimnek mindig azt tanítom, hogy a szeretet és a megbocsátás a legszebb dolog a világon. Jól szeretni, szeretetet adni sokféleképpen lehet. Önök úgy adtak szeretetet, hogy éveken át fáradhatatlanul munkálkodtak e gyönyörű óvoda létrejöttén. Már most köszönjük, hogy gyerekeink innen indulhatnak, ezen a biztos pilléren nyugvó hídon léphetnek át a család féltő burkából az életbe.”

A szülőknek ez a bizakodó reménye a legfőbb alapja az óvodával való együttműködésnek. Az óvodáskorú gyermek három legfontosabb igénye: 1. a kreativitás serkentése, a fantáziavilág igaz értékek mentén való színesítése, 2. az alapképességek aktivizálása, 3. a szeretet légkörének biztosítása. Ezek alapozzák felnőttkori életkedvét, önbizalmát, társas intelligenciáját. S ezek közül a legnélkülözhetetlenebb a szeretet légkörének a biztosítása. A gyermeknek tapasztalatra alapozott élményre van szüksége ahhoz, hogy átérezze, a teremtő Isten őt a tenyerén hordozza. A nagyvilágból hazatérő misszionáriusok arról számolnak be, hogy Afrika, Japán, Korea, Óceánia, stb. vidékén azért olyan fogékonyak az emberek a kereszténységre, mert két nagyon fontos alap már eleve adott volt a misszió megkezdése előtt is, kivétel nélkül mindenkinél: 1. a világot Isten ajándékul teremtette nekünk, 2. az ember halhatatlan. E két fontos alaphoz már csak Jézust kellett hozzáadni. Minden kisgyermek ezzel az őstudással lép be a világba: Isten szeretete vesz bennünket körül, a teremtett világ az ő ajándéka, és az ember halhatatlan. Ezt a – boldogsághoz egyébként nélkülözhetetlen – belső tapasztalatát a Jézussal való megismerkedése erősíti meg. A „belső építkezés” is pontos tervek mentén történik. A gyermekkel foglalkozó pedagógusnak Isten szeretetét kell közvetítenie a gyermek számára, és meg kell mutatnia, hogy miképpen táplálja belső egészségünket Jézus követése és az Evangélium ismerete. Ahogy a gyermeknek nem lehet az első nyelvtanára rossz kiejtésű, az első zenetanára hamis hallású, úgy nem lehet a kereszténység első tanúsítója sem hiteltelen.

Minden értékalapú nevelésnek két fő mozzanata van, a konfrontáció és az inspiráció. Önmagában egyik sem célravezető pedagógiai módszer, csak együttesen hatnak jól. A minket körülölelő kultúrát, voltaképpen a mi korunkat kritikusan, némi távolságvétellel kell szemlélnünk. A hamissal, a megtévesztővel, az önelégülttel állandóan konfrontálódnunk kell. A konfrontációból azonban – amely felkészült, rövid, világos és szeretetteljes legyen – mindig el kell jutnunk az inspiráció szintjére. Ebben segít bennünket az Egyház utolérhetetlen bölcsessége. Az Egyház négy-ötezer éve nézi és érti az embert. Kevés elmondani, bár nélkülözhetetlenül fontos, hogy mi miért nem jó, mert ezt követően azonnal be kell mutatnunk a jót, annak értelmét és hatását is. A konfrontációnak és az inspirációnak erre a harmonikus egységére csak az a szülő, nevelő, pedagógus képes, aki a személyisége legmélyén is éli e két képességet. Az egyházi óvoda nem merőben mást tesz, mint például az önkormányzati, hanem néhány lényeges dolgot még hozzáad a kiváló szakmai munkához. Elsősorban azt, hogy a teremtett világot és benne az embert alapvetően és eredendően jónak vallja. A pozitív jelenlét a teremtett világban a Teremtővel való szép kapcsolatból táplálkozik. Lényeges többlet az egyházi óvodában az az emberkép, amelyet a keresztségben kimondunk, és Jézus közelében megélünk. Az egyházi ünnepek is a lehető legértékesebben rendezik, ütemezik az életünket. Ezt a többletet, természetesen, csak akkor tudja nyújtani az egyházi óvoda, ha az a nevelők lelkében van. Hisszük, mert a tapasztalat ezt folyamatosan bizonyítja, hogy minden gyermek spirituális lény. Nem a mulandóság, hanem a végtelenség élményét hordozza lelke mélyén, s vágyik az Istennel való szép kapcsolatra. Ezt elfojtani éppoly vétek, mint hozzá nem értő módon „fejleszteni”. Az egészséges emberi személy helyesen megélt, egymásra épülő életszakaszok segítségével bontakozik ki. Mivel a csodálatos ember egyúttal esendő is, és gyakran megtévedhet, nagyon nagy szerepe van életünkben a hozzánk lehajló irgalmas isteni szeretet gyógyító erejének. Csak Isten közelében marad ép a szív, a lélek és a szellem, illetve csak Isten közelében képes meggyógyulni. Azokat az életszakaszokat, amelyek konkrét időszakhoz és cselekvési folyamatokhoz kötöttek, a tőlünk telhető leglelkiismeretesebben és legfelkészültebben kell kialakítanunk. Nem a külső üzleti világ diktátumai szerint, hanem egészségesnek megőrzött belső, Istenre irányuló tájékozódási képességünk révén.

Előretekintés karácsonyig

Augusztusban a pedagógusok felkészülése és az óvoda nyitásra kész belső kialakítása zajlik. Minden foglalkoztatóban lesz egy „bibliasarok”, ahová naponta elvonulnak Jézussal barátkozni a kicsik. Az ószövetséget a minimális szinten kezeljük, inkább Jézustörténetek és jézusi példabeszédek dominálnak majd. Az ószövetség egyes történetei – műfaji bonyolultságuk miatt – rosszul rögzülhetnek a gyerekben. Egyébként is alapelv, hogy már hároméves korban sem mondunk olyat a gyermeknek, amit később vissza kell vonnunk. (Nem alkalmazunk „gólyameséket”. Pl. Nem Jézuska hozza a karácsonyi ajándékokat, hanem az angyalkák. Könnyű ugyanis később megmagyarázni, hogy a szülők karácsonykor képesek angyalként viselkedni. Így Jézus nem kerül abba a szerepbe, hogy vele mindössze kicsi korban hitegetik a felnőttek a gyermekeket.) A havonkénti ovis szentmiséken három csoport vesz részt egyszerre, így a hónap második és negyedik vasárnapján lesznek ezek a hangulatos gyermekmisék a Szent Imre templomban, délután 4 órakor. Legalább fél évig havonta egyszer – szintén megfelezett létszámmal – hívjuk és várjuk a szülőket esti együttgondolkodásra a nevelésről, kiemelten a hitnevelésről, és sok fogódzópontot kapunk a lelki egészség megőrzéséhez és visszaszerzéséhez. Mindeközben megismerjük az Egyházat úgy, ahogy az belülről szimpatikusan, és nem kívülről (előítéletesen) látszik. A jó óvodákban olyan szülői közösségek alakulnak ki, amelyek a leghatékonyabban szembemennek korunk elidegenítő légkörével, és egy emberibb jövőt alapoznak. Ennek elősegítésére a szülői kezdeményezések előtt is nyitott lesz az intézmény tágas aulája, szép egyházközségi terme, és a tornaterem.