„Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.”
Negyedik nevelési évünket ünnepi Veni Sancte szentmisében ajánlottuk megint az Úr Jézus Krisztusnak, és kértük, legyen velünk, hogy életünk megszentelődjön. Sokan voltunk, kint ömlött az eső, de bent – Ferenc pápa szavait idézve – ez történt velünk:
„Ahol megszentelt személyek vannak, ott mindig öröm van! Ez a frissességnek az öröme, Jézus követésének az öröme; az az öröm, amelyet a Szentlélek ad, nem a világ. Miből születik? A találkozás ingyenességéből! Mert amikor Isten hív, azt mondja: „Fontos vagy nekem, szeretlek és számítok rád!” Jézus mindnyájunknak ezt mondja. Ebből születik az öröm! Annak a pillanatnak az öröme ez, amikor Jézus rám nézett.”
Idei évünk útitárs könyve Ferenc pápa enciklikája lesz, az ÖRÖM EVANGÉLIUMA. József atya által választott szentírási rész (Jn. 15,11) meg évünk mottója, melynek kibontása, megértése, megélése közös feladatunk lesz.
De mi is ez a sok napraforgó?!
József atya kertjében egész nyáron virágzottak… Hozott is egy cikket a napraforgókról:
NAPRA FORGÓ VIRÁGOK
(Kalász újság 2014. augusztus – szeptember 15.oldal, részlet)
„Aki nevelt már napraforgót a kertjében, észrevehette, hogy amíg a bimbó még zöld, a virágzat nyaka hajlékony, és valóban úgy követi a Napot, mint az epekedő leányzók Toldi vitéz járását. (a szerző Arany János – Toldi szerelme verséből idéz a cikk elején, erre utal az előző mondat vége) Reggel keletre néz, lassan fordul dél felé, este pedig – amíg csak lehet – utána tekint a lenyugvó Napnak. Esőben pedig egyenesen felfelé néz! De amikor kinyílik, már beáll keletre, és így is marad az egész virágzás alatt. Érdemes hát a ház nyugati ablakával szembe ültetni, ha a szobából kitekintve szeretnénk gyönyörködni benne. Persze nyár vége felé már érnek a termések, a virágfej lassan lefele bókol, hogy védje a magvakat az esőtől. Ez már nem olyan lenyűgöző szépség, mint a virágzás, de a magvak gyönyörű spirális rendjén azért el lehet merengeni. A téli etető vendégei, a cinkék, az örökös vándorlásban lévő, fiatal tengelicek gyakran meglepik ilyenkor a növényeket, kedvesen csivitelve lakomáznak, mint egy csapat óvodás reggelinél. Persze lehet rá hálót húzni, hogy ne férjenek hozzá a madarak, majd csak télen, a nagy ínségben adjunk nekik (hadd élvezze ki az ember saját jóságos alamizsnás kedvét…), de ha hagyjuk őket csipegetni, annyit mindig kiszórnak, hogy jövőre újra csírázzon a maradék, így a kertből soha nem fogy el a virág!”
Az én lelkemben is a nyári forróság idején virágok sokasága jelent meg, mikor a kis ovisokra gondoltam. Elképzeltem, hogy a Szent Erzsébet Katolikus Óvoda Isten egyik csodálatos virágoskertje, melybe engem is meghívott kertésznek. A Lélek által elültetett gondolatok szép lassan egymásra találtak és így születtek meg a napraforgók, melyek elkészítéséhez már szükség volt a teljes közösség összefogására.
Így tehát „napraforgó” évünk lesz, tele kalanddal, ahol szükség lesz napfényre, esőre, madárkákra, magokra, és legfőképp kis palántákra, akikről gondoskodhatunk. Milyen csodálatos, hogy még egy kis napraforgó is mennyi isteni titkot rejt számunkra!
Ovink aulája fog helyet adni Szent Erzsébet szobor lábainál a napraforgóknak. A terv az, hogy havonta csoportonként 3 – 4 gyermek virága lesz elhelyezve. Értük és családjaikért fogunk imádkozni, mely közös imába minden hétfőn reggel fél 8 órakor be lehet kapcsolódni.
A szeptemberi első „virágaink” az alábbi jelet viselő gyermekek lesznek: HARANG, SZILVA, ALMA, KÖRTE
A szentmisén elhangzott gyermekdal Gryllus Vilmos zenéje: Napraforgó dal