Ötödik szülői fórum (2012. március)

1. Összefoglalás, számvetés

A szülői fórumok melletti elköteleződés a Szent Erzsébet Katolikus Óvodába való felvétel elnyerésének egyik igen fontos feltétele volt. Dunakeszin több mint hatvan évvel ezelőtt városunkban (akkor még falu) megszűnt a katolikus óvoda és iskola. Olyan intézmény újraindítói vagyunk tehát, amelyről sem tapasztalata, sem ismerete nem volt a résztvevők többségének. A Katolikus Egyház jogrendje, intézményirányítási szerkezete, nevelési-oktatási tapasztalatai is sokat változtak. A szerzetesek és szerzetesnők helyett inkább az elkötelezett világi keresztények kérnek és kapnak szerepet a katolikus nevelési-oktatási intézményekben. Mivel egy merőben újat kezdtünk, és azzal a megsejtéssel, hogy egy rendkívüli gazdagság részesei leszünk, nem kitalálnunk kell a katolikus óvodát, hanem megismernünk. A magánóvodák és az alapítványi óvodák jobban igénylik a szülői ötletbörzét, mi inkább a katolikus értékrend iránti előzetes tájékozódást, ismeretszerzést szorgalmazzuk, mert csak ezt követően valósulhat meg a gyümölcsöző, célra irányuló együttműködés. Ez adta a szülői fórumok súlyát.

A felvétel elnyerésének másik sarkalatos feltétele az volt, hogy a szülők kinyilvánították, nem óvodát, hanem kifejezetten katolikus óvodát keresnek gyermekük számára, mert a katolikus nevelés mellett már elköteleződtek, vagy a továbbiakban el akarnak köteleződni.

A katolikus óvoda a nevelési tevékenysége során a jól kidolgozott intézményi rendszer és program mellett három tényezőre támaszkodhat: a szülő, a gyermek és az óvónők. A gyermek nevelésre való érzékenysége miatt ezek a tényezők markánsabban jelennek meg, mint az iskolában.

A szülők tanulékonysága, nyitottsága nélkül lehetetlen a katolikus nevelés. Olykor több probléma van az úgynevezett „jó katolikus” családokkal, mint a katolikus nevelés terén előzménynélküliekkel. Éppen amiatt, hogy a „jó katolikusok” beleszoktak az Egyházba, zártak és indocibilisek (taníthatatlanok), míg a „kezdők” lelkes, rácsodálkozó ismeretszerzőknek bizonyulnak. A szülő tudja jól és tudja nagyon rosszul nevelni gyermekét. S ez már három-négyéves korú gyermeknél is szembetűnő. Döbbenetesen mást jelent nagyon-nagyon szeretni, mint jól szeretni a gyermeket. Az „imádott”, önzésre, önimádatra szoktatott gyermek később erkölcsileg kisiklik, más útra terelődik, mint ahol a boldogság van. A tisztelettudásra, együttműködésre nevelt gyermek képes lesz szeretni, értékek felett örvendezni, alkotó munkába belemerülni, a megtapasztalt boldogság felé kitartóan haladni.

A gyermek nem tárgya, hanem sokkal inkább együttműködő alanya a nevelésnek. S igen korán mutatkozik nála a jó, de a helytelen nevelés hatása is. Mintegy két és fél éves korban csodálhatjuk az első nagy lélegzetvételét a teremtett világból, az isteni szépségből és jóságból. Voltaképpen azt csodáljuk, hogy egészségesen belelélegzik az ÉLET-be. Nem mindegy, hogy ilyenkor továbblélegeztetjük-e a gyermeket, vagy pedig vastüdőt teszünk rá. Ha a környezet, netán a szülő ezt a csodát saját reményvesztett hitetlenségével szemléli, s a gyermek istenközelségétől megérintetlen marad, akkor elvetélődhet a gyermeknek az a képessége, amely Isten elfogadásán túl (pontosabban: ennek következményeként) a teremtett világ pozitív szemléletét, és az emberlét felbecsülhetetlen értékét is megtalálja. Talán fel sem fogjuk, mekkora segítséget kapunk az egyházi nevelési-oktatási intézményektől és az Egyháztól e „továbblélegeztetés” terén. A helyes vallásosságnál nincs tökéletesebb pszichológia, nincs tökéletesebb prevenció a lelki életminőség romlás ellen.

A gyermek a család tünete. Az óvodával vagy óvónővel szemben ellenséges érzelmeket dajkálgató szülő gyermeke nem lesz együttműködő. Nem akarja, hogy haladjon a kerék, mindig rudat tesz a küllők közé. Üti a társait, rombolja a játékokat, tépi a növényeket, és rosszat akar az óvónőnek. Ilyenkor a teljesen értelmetlen és eredménytelen, másra mutogató dohogás helyett inkább gyakran küldjünk be virágot az óvó néninek, és esténként olykor érte is imádkozzunk. A szeretetre való képességet éppúgy fejleszteni, nevelni kell, mint a szellemi, művészeti vagy manuális képességeket. Mi a cél? Milyen eszköz kell hozzá? Ki miben kompetens? A helyes erkölcsi cselekvés klasszikus morális szabálya: Erkölcsileg akkor értékelhető jónak a tett, ha helyes a kitűzött cél, helyesek a hozzávezető, gondosan megválasztott eszközök, és kompetens a cselekvő személy.

A gyermek értelmezhetetlen a családja nélkül, de majdnem ennyire fontos később, hogy milyen hangulatú közegben képződik le számára a majdani társadalom. Már a szocializáció kezdetén is a nevelés fontos eleme a gyermek környezete, családon kívüli közössége. Ismétlem, az a majdani társadalom örökre megmaradó őslenyomata, és az abban való helytállás ősmintája. Azt nem mérgezni, hanem nemesíteni kell. A problémákat nem elmérgesíteni, hanem megoldani célszerű. Akkor szeretjük jól a gyermeket, ha az első szocializációs bázisáért, az óvodai csoportért is nagy felelősséget érzünk. Az elégedetlen szülő azért találkozik mindenütt problémákkal, mert azokat nem megoldani, hanem letiltani akarja. (Vagy, ha radikálisabban fogalmazunk: azért találkozik mindenütt problémával, mert azokat önmagában hordozza.) A nevelés kudarca gyakran abból fakad, hogy nem látunk elég messzire. A katolikus óvoda olyan szempontból is több mint óvoda, hogy segít a lehető legteljesebben, legtávolabbra látni, és az eszközöket így megválasztani.

Az óvónők ne hárítsák át a hitnevelést a papra, hanem azt maguk karolják fel, hitelesen és egyházhűen. Ez hosszabb távon az alkalmazásuk feltétele. A hitnevelés csak lelkes emberektől jöhet. A passzív rezisztencia bizonyos szempontból ártalmasabb, mint a nyílt támadás. Nehezebben lehet túljutni rajta.

2. A szentségek pedagógiája

A vallásosság első jele: a gyermek első nagy, egészséges lélegzetvétele a LÉTEZÉS-ből, a transzcendens teljességből. Azt látjuk, hogy áhítattal fordul Isten felé. Ilyenkor a szülő gyakran azonnal vastüdőt helyez gyermekére, mondván ne lélegezz bele a teljességbe, elég vagyok neked én, a magam hitetlenségével, beszűkült reményeivel. Ama bizonyos harmadik (a létteljességre nyitó) kommunikációs csatorna másik végéhez odaáll a szülő, vagy odakreál egy jól szórakoztató bohócistent.

A hit és a vallás iránymutatása nélkül általában igen tetszetős elméletek és programok mentén indul el az ember, és színes álmokat álmodik a folyamat végére. Általános tapasztalat, hogy ennek mindig nagy csalódás a vége. Gyakran hallottam erkölcsi normákat félresöprő, ritkán józan apától az elragadtatás hangján gyermeke születése után: Majd meglátja, hogy nem akárki lesz ez a kislány, én látom, hogy imádnivaló és rendkívüli. Néha csöndesen dünnyögöm. Most valóban rendkívüli és nem akárki, de nem lesz rendkívüli és nagyon akárki lesz, ha azon az úton indítja el, amelyet maga ismer.

Szemet nyitogató az Egyház felfogása, amely a házasságot a közösség szentségének tekinti. Nem két szexpartner magánügye, nem két ember véd- és dacszövetsége a keresztény házasság. Nem egy önmagába záruló kör, hanem az ÉLET-re nyitó legszélesebb kapu.

A fentiekből levezethető a gyermek és a család, de leginkább a gyermek és az anya lelki viszonya. Ez a viszony mindig más-más szakaszba lép. A teljes szimbiózis idején is jelzi a keresztség az anyának, hogy nem csupán hozzá tartozik a gyermek, mintegy a teste részeként, hanem sokkal inkább Istenhez a tőle nyert halhatatlan lélek révén. Nem nyolcvan évre, hanem az örök életre szülte meg gyermekét. Nem magának szüli, nem egy családba szüli, hanem az ÉLET-be. A teljes szimbiózis időszakot, amikor szinte inkubátorszerű védelemre szorul a gyermek, és ezt az édesanyjától meg is kapja, követi a személyiség magához ragadásának időszaka. Főleg az első gyermekével még tanulási folyamatokat megélő édesanya nem mindig érzi meg a váltásokat, és hosszan erőltetné azt, amin már az egészséges fejlődés menete szerint túllendült a gyermek. Egy óvodáskorú gyermek már nem csak a családhoz tartozik, de az óvodához is. Elkezdődött a szocializáció, elindult az inkubátorból való kilépés folyamata. Az embernek meg kell érkeznie alkotó vággyal és lendülettel a teremtett világba. Bizony, mondhatjuk, hogy amilyen az óvodás csoportban, majd pedig az iskolai közösségben való jelenléte, olyan lesz a társadalomban való jelenléte is. Az elhatárolódás és az egyéni érdekérvényesítés helyett a szeretet képességét kell megtanulni. Az előbbieket hozzuk magunkkal ösztönösen, az utóbbit, mármint a szeretetet kultúráját tanulni és gyakorolni kell. A gyermekét az óvónővel szembeni ridegségre képesítő szülő nagyon rossz programot helyez bele a gyermekébe. Olyan programot, ami miatt majd felcseperedve hátrányokat szenved, nehezen lesz az emberiség jótevője, a teremtett világ örömteli, boldog szemlélője. Mindvégig megmarad a céltalan, problémákat megoldani nem tudó zsörtölődések szintjén. A szeretet – ami nélkül a személyiség nem tud éretté, nemessé válni – a bizalommal és a nagylelkűséggel kezdődik. Az emberi élet csak a szeretetre alapozva tud fejlődni. Ha szeretetlenséggel mérgezzük azt a közeget, amely táplálója a gyermekünknek, akkor voltaképpen a gyermekünket mérgezzük. A szeretet, az ÉLET és az Isten, ez a három fogalom egybetartozó, korrelációban lévő fogalmak.
Sajnos, a körülöttünk lévő világ igazolja, aki nem tud alkotni az, rombol, aki nem tud problémákat megoldani, az problémákat generál és éltet, aki nem szeretetettel közelít, az eszköztelen, és másra mutogat.

A kereszteléssel megkezdődött folyamat az elsőáldozással folytatódik a Katolikus Egyházban. Ez Magyarországon legkorábban az általános iskola harmadik osztályában van. X. Szent Piusz pápa döntése szerint azért ilyen korán, hogy még a gyermeki ártatlanság időszakában történjen meg az Eucharisztiával való első bensőséges találkozás, vagyis a legerősebb kapcsolatfelvétel Jézussal. Eddig nagyon védett volt a gyermek. Nemcsak szülei részéről, de a kegyelmi rendben is, hiszen személyes bűnök nem veszélyeztették az üdvösségét. (Mintegy 10-12 éves koráig a gyermek kellő tudatosság, döntési képesség, belátás hiányában, morális értelemben nem tud bűnt elkövetni. Ez nem azt jelenti, hogy ne hatna rá a strukturális bűn.) Hamarosan azonban belép a „veszélyes zónába”. Ezért jó, ha felvérteződik az Eucharisztia és a szentgyónás kegyelmi erejével, az önnevelés eme fontos eszközeivel.

A bérmálás, vagyis a keresztség megerősítése (konfirmálása) abban a korban van, amikor a fiatal radikálisan leválik a szülőkről, és kézbe veszi tulajdon életét. Ekkorra lezárul a nevelés. A keresztény szülő azért szemléli mindezt nyugalommal, mert a fiatal konfirmálta a keresztségét, szövetséget kötött a Szentlélekkel, és így indul bele a titokzatos, sok szempontból kiszámíthatatlan életbe. A szövetségkötés egyik résztvevője, tudniillik a Szentlélek visszavonhatatlan hűséggel élete egész folyamán kísérője lesz. A hűséges Szentlélek (Jézus Lelke) majd minden megtesz azért, hogy akár a legsúlyosabb helyzetekből is visszahozza őt a valódi élet területére.

3. A Húsvét ünneplése.

Áprilisban nem lesz ovis szentmise. Mint karácsonykor, úgy most is minden család a maga plébániáján, illetve gyülekezetében, vagy a nagyszülőknél kapcsolódjon be a liturgikus ünneplésbe.

A Szent Imre templomban a következőképpen ünnepelünk:

Virágvasárnap (ápr. 1-jén 9 órakor): Barkás körmenet, ünnepi szentmise énekelt passióval.

Nagycsütörtök (ápr. 4-én 18 óra): Az utolsó vacsora emlékmiséje, „oltárfosztás”, virrasztás.

Nagypénteken (ápr. 5-én) 15 órakor: Keresztút Üdvözítőnk golgotai életáldozatának órájában; 18 órakor: nagypénteki ünnepi liturgia: (igeliturgia énekelt passióval, kereszthódolat, szentáldozás)

Nagyszombaton (ápr. 6-án 19.30-kor): Húsvéti vigília: 1. Tűzszentelés, húsvéti örömének a húsvéti gyertya mellett. (Az ünnepi allelujáig voltaképpen az „Úrért átvirrasztott éjszakát” jelenítjük meg, és a húsvéti gyertya fénye, valamint a hívek kezében lévő mécses azt jelzi, hogy a feltámadás reményében virrasztunk.) 2. Ószövetségi olvasmányok. (Feltárják, hogy az ószövetségi jövendölések Jézusra irányultak és Jézusban teljesedtek be.) A „Dicsőség” intonálásakor felgyulladnak az ünnepi fények, megszólalnak a harangok, és újból felzúg az orgona. Az evangélium előtt a pap az ünnepi Alleluját énekelve meghirdeti Jézus feltámadását. 2. A keresztelés liturgiája. (Az Egyház az egész nagyhét alatt kísérte a katekumeneket a nagyszombati keresztelésig, most pedig együtt ünneplik a húsvét mindenkire kiáradó kegyelmét, amely a keresztelésben válik csodálatos ajándékká. Ha nincsenek katekumenek, akkor a vízszentelés után a jelenlévő hívek újítják meg keresztelési fogadalmaikat.) 3. Ünnepi szentmise. 4. Feltámadási körmenet.

4. Kisgyermekek (kistestvérek) keresztelése ügyében saját plébániánk, gyülekezetünk lelkészével tudjuk felvenni a kapcsolatot:

1. Római Katolikus családok:

Szent Imre Plébánia: 27/540-395 (Szabó József László) – Kápolna u. 12.

Szent Mihály Plébánia: 27/630-801 (Kurdics József) – Szent István u. 41.

Jézus Szíve Plébánia: 27/351-676 (Szádóczky Károly – Mindszenti tér 1.

2. Református családok: 27/341-541 (Szőke Attila Szilárd) – Huba u. 7.

3. Evangélikus családok: 27/341-159 (Chikán Katalin) – Verseny u. 2.

4. Görög Katolikus családok: Bubrik István – 06/30/676-6148

A Katolikus Egyház kérése, hogy a születése után minél hamarabb kereszteljük meg a gyermekeket, hogy az a hitvallás és az a látásmód, ami a keresztségben fejeződik ki, már létük kezdetén segítse őket.

5. Május 10-én, Döbrentey Ildikó írónő lesz a vendégünk.

A szülői fórumok helyébe márciustól különféle, nagy érdeklődésre számot tartó előadások lépnek. Május 10-én, csütörtökön, 17 órai kezdettel Döbrentey Ildikó írónő lesz a vendégünk. Előadása a mesékről és a jó mesék hatásáról fog szólni. Számos mesekönyvet is írt, amelyekből bőségesen hoz, így meg is lehet vásárolni a nekünk tetszőket.

6. Felvétel a Szent Erzsébet Katolikus Óvodába a 2012/2013. nevelési évre.

Talán az egész év egyik legnehezebb feladata előtt áll az intézményvezető, amikor a városi óvodai férőhelyhiány, és a nagy túljelentkezés miatt a Szent Erzsébet Katolikus Óvodába felvehető gyermekekről kell minden szempontot figyelembe véve döntenie. Az egyházi felelőssel, az óvónőkkel és a szülői közösséggel egyeztetve a lehető leglelkiismeretesebb döntést igyekszik meghozni.

a.- A fő szempont, hogy nem körzeti, hanem katolikus óvoda vagyunk. Olyan családok gyermekeit várjuk, akik kérik a katolikus nevelést, és azzal együttműködnek.

b.- Nem válhatunk belterjessé. Minden évben nyitottnak kell lennünk újabb családok felé.

c.- Idén nem tudunk „mini” gyerekeket felvenni. Ha a már velünk kapcsolatban lévő családokból nem tudunk „mini” gyermeket vagy testvérkét felvenni a 2012. év szeptemberétől, akkor a következő segítséget kínáljuk fel:

• Ajánlásunkkal a következő környékbeli katolikus óvodák előnyben részesítik a felvételinél a kisgyermekeket:
  1. Fóti Gondviselés Óvoda, (Fót, Vörösmarty út 1-3. Tel: 27/360-154; beiratkozás: április 16-17-én, 9-16 óráig)
  2. Újpesti Szent Anna Katolikus Óvoda (Bp. Liszt Ferenc út 18. (közel az újpesti piachoz); tel: (1) 369-0962; beiratkozás: április 10-11-én, 9-16 óráig és Tanoda tér 6. (A Szent János Általános Iskola épületében, közel az újpesti Metró végállomáshoz); beiratkozás: április 12-13-án, 9-16 óráig.
  3. Újpesti Kármel Kiskertje Katolikus Óvoda (1044 Bp. Fóti út 35/b; tel: (1) 272-0213); folyamatos beiratkozás van, de csak megüresedés esetén tudnak gyermeket fogadni.
• Ha otthon tartják még egy évre a szülők a kistestvért – aki az előzetes felvételi kritériumoknak megfelelt (dunakeszi lakcím, óvodaérettség, a katolikus nevelés iránti nyitottság) –, akkor 2013. szeptemberétől jöhet a Szent Erzsébet Katolikus Óvodába. Az „otthontartáshoz” két rászoruló családnak 25-25 ezer forint havi támogatást tud adni a Szent Imre Plébánia, amennyiben a szülők kénytelenek családi napköziben elhelyezni gyermeküket. E támogatást a szülői közösség javaslatára az intézményvezető ítéli oda.

d.- Van esély arra, hogy a „c” pontban jelölt intézményekből már szeptemberre, vagy később az év folyamán át tud jönni gyermek, amennyiben a hozzánk ténylegesen beíratottak szeptemberig, vagy ezt követően visszamondják nálunk az óvodai elhelyezés iránti igényüket. Van tehát egyfajta „várakozó lista”.

(összeállította: Szabó József László plébános)