Ferenc pápa „Az evangélium öröme” kezdetű apostoli buzdításának 5. fejezetéből összeállított gondolatok:

„Az Egyház nem mondhat le az imádság tüdejéről!”

A lélekkel evangelizálók azok, akik félelem nélkül tárulnak ki a Szentlélek tevékenysége előtt. Olyan evangelizálókat jelent, akik imádkoznak és dolgoznak. Jézus olyan evangelizálókat keres, akik nemcsak szóval, hanem elsősorban az Isten jelenlététől átalakított élettel hirdetik a jó hírt. Semmiféle motiváció nem elegendő, ha nem ég a szívekben a Szentlélek tüze.

Szükségünk van arra, hogy minden áldott nap könyörögjünk, kérjük kegyelmét, hogy megnyissa hideg szívünket, és felkavarja langyos és felületes életünket.

Nyitott szívvel állva előtte, hagyva, hogy szemléljen minket, fel fogjuk ismerni azt a szerető tekintetet, amelyet Natánael fedezett fel azon a napon, mikor Jézus találkozott vele és azt mondta neki: „Láttalak, amikor a fügefa alatt voltál” (Jn. 1,48.)

Milyen édes ott állni egy feszület előtt, vagy térdelni az Oltáriszentség előtt, és egyszerűen az ő szeme előtt lenni. Milyen jó engedni, hogy visszatérjen, megérintse életünket, és útnak indítson minket az ő új életének közlésére!

A legjobb motiváció az evangélium hirdetése melletti döntéshez, hogy szeretettel szemléljük, elidőzünk oldalain és szívvel olvassuk. Ha így közeledünk hozzá, szépsége elképeszt, s minden alkalommal magával ragad.