Egyszer volt, hol nem volt, valahol a Tóvárosi és a Toldi városrészek találkozásánál egyszer megjelent
egy autó. Egy átlagos, kicsit nagyobb csomagtérrel rendelkező autó, olyan, amilyen minden nap ezer
is megfordul arra. Ez az autó le is parkolt a Szent Erzsébet ovi elé, és pikk-pakk, kis sürgés-forgás után
kipakoltak. Rövid idő múlva olyan csodás díszleteket állítottak fel, amit sok bábszínház megirigyelhetne. Eddig tartott volna a mesénk, ha nem most kezdődne el az, ami igazán történt: a varázslat!

Aki már volt a gyermekével bábszínházban, tudja, milyen érzés az, az utazás, várakozás, a függönyök
felgördülnek, taps, perec a büfében. Emlékezetes családi program tud lenni egy bábszínházi
látogatás. Sokcsoportnyi gyermeket azonban nem könnyű utaztatni, ők még kicsik, sokan vannak, a
bábszínházak pedig messze, és körülményes lenne odajutni. Ezért szeretjük mi nagyon a helybe jövő
bábszínházakat. A lehetőségeink adottak: van nagy helyünk, ahol kényelmesen elférünk és jó az
akusztika, sok lelkes gyermek is jár hozzánk, és a napirendünket sem bolygatja fel annyira egy
előadás, mert nekik ezt még nehezebb elfogadni. Így utazás és várakozás nélkül, de annál nagyobb
izgalommal és csillogó szemekkel készülünk a mi „saját” színházunkra. Az Ákom-Bákom bábszínház
már nem először járt nálunk, és biztos nem is utoljára fog jönni. Bábszínészekből álló kis csapattal
járják az országot, hogy az általuk megálmodott darabokat elvigyék a gyerekekhez. A tavasz
folyamán (márciusban és áprilisban) két alkalommal jöttek el hozzánk. Az aranyszóló pintyőke és a
Mackó kuckója gyerekdarabokat úgy választottuk ki, hogy a kisebbek és a nagyobbak is remekül
szórakozhassanak, a gyermekek életkora és érdeklődését figyelembe véve.
Gyönyörű díszletek, csodás bábok és profi előadás várt minket. A gyerekek együtt énekeltek,
nevettek a szereplőkkel, – néha segíteni kellett őket, máskor összefogni a ravasz róka vagy a
boszorkány ellen – ebben mind partnerek voltak, így ők is a mese részeivé válhattak. Együtt
nevettünk és izgultunk, vajon milyen befejezése lesz a történetnek.
Az óvónénik szeretnek és szoktak is bábozni, ez fontos része a nevelésünknek is, de örülünk, hogy van
lehetőség igazi bábszínházi élményt is átélni a gyerekekkel. Az ő csillogó szemüket látva a mi szemünk
is mindig csillog. Az egyedüli hiányzó a perec, amit majd legfeljebb gyurmából elkészítünk.

Králl Edina – óvodapedagógus